2017. július 29., szombat

Önismereti tag

Megvagyok, itt vagyok, kicsit zsúfoltak most a napjaim, bánom is, hogy EFOTT előtt nem dolgoztam előre ide. Ezt a kérdéssort a Pillecukor blogon találtam, az elmúlt években benne vagyok az önismeret-önfejlesztés témában (munka- és személyes téren is), szerintem nagyon érdekes, élmény volt kitölteni.


1. Mi az, amit ma meg tudsz tenni, de tavaly még nem voltál rá képes?

Problémamegoldás terén sokat fejlődtem az elmúlt egy évben, gyorsabb lett a reakcióidőm, rugalmasabb vagyok, az utóbbi nagyon sok apróságban is megnyilvánul. Olyan hétköznapi dolgokban, mint pl. hogy merek szemre főzni (régebben mindent pontosan kimértem, a begyakorolt kajáknál is).

2. Hogyan állítanád fontossági sorrendbe a következő szavakat: boldogság, pénz, szerelem, egészség, hírnév?

Boldogság, szerelem, egészség, pénz, hírnév.

3. Egyetlen mondatban válaszolj: ki vagy te?

Őszintén remélem, hogy erre nem tudok egy mondatban válaszolni :)


2017. július 23., vasárnap

Pentagram harness

No, hétfőn megjöttünk EFOTT-ról/RockMaratonról, nem tudom, lesz-e élménybeszámoló, képek nélkül nem akkora dolog olvasni, de még meglátom. Viszont ez a bejegyzés nagyon aktuális, ugyanis mindkét fesztiválon viseltem a szóban forgó ruhadarabot.

Mostanában folyton szembejöttek velem a neten pántos, hámszerű kiegészítők, nem is csodálom, hogy megkedveltem őket. Mivel azért nem tudtam, tartós lesz-e a dolog, vagy csak hirtelen fellángolás, nem akartam nagyon bevásárolni, csak Aliexpressről rendeltem két fazont, az egyik a mellkason pentagramot formáz. Nem rendeltem még ruhát neten keresztül, de nem aggódtam a méret miatt, pici vagyok, S-est kértem mindkettőből, erre a pentagramos nagy lett -.- és amúgy is vacak volt, alig voltak pár helyen rögzítve a pántok egymáshoz, komoly agymunkát igényelt rájönni, hogyan vegyem fel. Bosszankodtam egy kört, de visszaküldeni nem akartam, gondoltam, alkalomadtán szűkebbre varrom, ahol kell.

Szegényke elég bután néz ki kiterítve...

Az ihlet egy nyár eleji szombaton jött, nemcsak szűkebbre akartam venni, rájöttem, hogy nagyon sok fém karika van itthon (hat-nyolc darabra volt szükségem más projektekhez, és húszas pakkot tudtam venni), és mennyire király lenne egy fém karikás verzió... Azon nyomban szétvágtam szegénykét, és elkezdtem összeilleszteni. Nem volt egyszerű, sokáig ugyanolyan átláthatatlan volt, mint eredetileg, pedig amint rávarrtam azokat a pántokat, amik az egész kulcsát jelentik, már tök egyértelmű volt, csak mire én eddig eljutottam... néha komolyan azt hittem, hogy veszett ügy (ne tudjátok meg, hányszor hajítottam el káromkodva), ráadásul szinte zsibbadt az agyam, ahogy próbáltam irányba állítani a pántokat, akár magamon, akár kiterítve. De nagyon jó, hogy nem hagytam magam elkeseredni, imádom a végeredményt.


Úgy érzem, nagyszerű lett, minden pánt a helyén van, az egész fazon olyan, amilyennek elképzeltem. Nem mondom, jobban mutatna picit kisebb karikákkal, de még ez a diszharmónia is tetszik benne. Elvittem RockMaratonra és az EFOTT utolsó napján is felvettem, imádtam viselni :) nem kell rá figyelni, nem csúszik el, és jól mutat lenge felső alatt vagy akár egy egyszerű topra ráhúzva is.

Annyira dög, ez biztosan nem csak fellángolás :) 

2017. július 21., péntek

Called to you so clearly

Túl sokak halálát könnyeztük meg az elmúlt másfél évben. Nyugodj békében, Chester, remélem, végre békére lelsz.

2017. július 10., hétfő

EFOTT

Mikor ezt olvassátok, én már Velencén vagyok. Na nem bulizni, hanem dolgozni. Főleg.

Idén a PTE az EFOTT házigazdája, így a civil falu pavilonját az egyetem szervezeti egységei fogják megtölteni, köztük mi, a Karrier Iroda. Igyekszünk mindenkit megszólítani, elmondani, mi miért vagyunk és hogyan igyekszünk segíteni a hallgatóinkat, miért jó a PTE-re járni, miért jó Pécsen egyetemistának lenni. Hárman megyünk az irodából, viszünk kiadványokat, mini tanácsadást, élő társasjátékot, nagyon izgatottak vagyunk, legalábbis mi lányok biztosan, az iroda egy szem hímnemű tagjának volt már lehetősége efottozni korábban.


Be kell vallanom, nem kellett még összepakolnom egész hetes fesztiválozáshoz - amíg Pécs mellett volt a RockMaraton, évről évre mentem ki az egész hétre, na de reggel haza is buszoztam zuhanyozni, enni, regenerálódni. Szóval a korábbi luxushoz képest ez új, viszont kapunk szállást, úgyhogy mégsem egész hetes sátrazásra kell készülnöm. Ha már RockMaraton, pénteken átszökök egy estére Dunaújvárosba, a Hammerfallt szeretném hallani, és legalább megnézem magamnak az új helyszínt, eddig elmaradt. Öt körül leteszem a munkát, értem jön az emberem, éjszaka sátrazunk, reggel pedig vissza Velencére. Izgi :)


Ami az EFOTT zenei programját illeti, igen sokszínű, minden nap találtam néhány zenekart, akiket szívesen meghallgatnék, na nem sokat, de a másnapi kötelezettségeinket tekintve pont eleget. Már csak azt kell eldöntenem, hogy a nagyokat vagy a kicsi tribute bandákat részesítsem előnyben, hajlok az utóbbira, korábbi tapasztalataim szerint fantasztikus bulikat szoktak csinálni.


Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz ez a hét, jó lesz kicsit kiszakadni a hétköznapokból, se ebook olvasó, se varrnivalók, viszont egy kis táncot lehet, hogy beiktatok, kellene gyakorolni a következő fellépésre, ha lesz hely hozzá, akár csak az első néhány, kevésbé dolgos napon. Na de majd meglátjuk :)

2017. július 7., péntek

Irodai festegetés

Hogy az elején kezdjem: az iroda, ahol dolgozom, októberben új helyre költözött. Nagyon vártuk, és az új épület király, nagyszerűen sikerült berendezni az új helyiségeket, de némi csinosítás azért rájuk fér. Beruháztunk néhány képkeretre, de kiderült, hogy nagyméretű fotókat nyomtatni elég drága mulatság, szóval a dolog csak állt és állt. Az első nyári megbeszélésen viszont szóba került a rendrakás, raktárrendezés, irodacsinosítgatás téma és már nem is tudom, hogyan, de arra jutottunk, hogy fessünk valamit mi magunk.


Annyit azért tudni kell rólam, hogy hiába jó a kézügyességem és hiába vagyok kreatív, rajztehetségem, na az nincs. Emellett szerintem általános iskolás koromban festettem utoljára és nem élveztem a dolgot különösebben, habár ebben közrejátszik a rajztanárunk is, mondanom sem kell, a pedagógusok gyöngyéről beszélünk... szóval azt hittem, valami fröcskölős, minden koncepciót nélkülöző árnyalatkevergetésnél tovább nem fogok jutni, de azt egész izgatottan vártam.



Ehhez képest, ahogy elfoglaltuk a tárgyalóhelyiséget és összekészültünk, már akartam valami tervet, valami nem túl komolyat, valami út közben alakíthatót és végül az éjszakai égboltnál kötöttem ki. Sötét színeket szerettem volna, átmeneteket, csillagokat és fákat. És sikerült... még most is alig hiszem el. Tudom, milyen érzés alkotni, megvalósítani, ami a fejemben van és szeretni a végeredményt, de hogy ez színkeveréssel és ecsetvonásokkal társuljon, ez új.

Egyébként temperával dolgoztam, és a képeken ugyan nem látszik, de középen lilás árnyalatokat is kapott. 

Imádtuk mindannyian, remek csapatépítő program volt,
és van még néhány dekorálni való helyiség, úgyhogy meg fogjuk ismételni :)

2017. július 1., szombat

Csont medál

Ez a csontdarab már nagyon régóta a birtokomban van. Az emberem édesanyjának a kertjében találtam, valószínűleg disznóé és a kutya fogai formálták ilyenné. Megtetszett, elraktam, de el nem tudtam képzelni, hogyan lesz ebből ékszer. Utánaolvastam, hogyan kell kezelni a csontot és kissé macerásnak tűnt, de beszélgettem egy ismerősömmel, aki foglalkozik preparálással, Ő megnyugtatott és ellátott néhány hasznos tanáccsal. Viszont amíg ki nem találtam, milyen foglalata legyen vagy esetleg átfúrjam-e, nem akartam hozzányúlni. Aztán egyszer csak meguntam a dolgot, vettem ékszerdrótot, és nekiestem.


Kifőztem, sikáltam, smirgliztem, majd fehérítettem. Az én esetemben nem lett volna fontos kifőzni (bőven lepucolták a kerti rovarok, amíg meg nem találtam), de jól leáztatta a szennyeződések egy részét. A fehérítésért külön köszönet jár anyumnak, aki hígított nekem hidrogén-peroxidot és nem kellett ezért külön vennem, hiába, jó a vegyészszülő a háznál :). Ebben bő két napot ázott, hófehér nem lett, de ez nem is volt célom, mivel sanszos volt, hogy eléggé elszíneződött már a csont, illetve nem is tudtam tükörsimára csiszolni, és hát sosem csináltam ilyet... azt meg semmiképp nem szerettem volna, hogy látványosan foltos legyen, szóval itt megálltam.


A foglalat életem első ékszerdrótozása, látszik is rajta, de ahhoz képest jól néz ki, és stabil, ez a lényeg. Ha később ügyesebb leszek, talán megcsinálom újra, de van valami odaillő a kezdetlegességében. Már csak azt remélem, hogy nem fog elszíneződni vagy koszolódni a csont, fogalmam sincs, mit kell akkor vele kezdeni, esetleg töményebb hidrogén-peroxiddal át lehetne kenni majd, de ezen majd aggódom akkor. Hosszú láncon szoktam hordani, de bőrön se lehet rossz, olyan, mint valami fétis :)

Nektek hogy tetszik?