2017. június 28., szerda

Múzeumok Éjszakája 2017

Ez most nem látogatói beszámoló. Hanem fellépős, az első ezen a blogon :)
Csak nagyon röviden: 2012-ben kezdtem hastáncolni, törzsi fúziós stílust Gyenis Boglárkánál és 2014 márciusa óta fel is lépek a csoportjával, az Oriental Fusionett-tel. Változatos a paletta, falunapoktól kezdve a bálokon át a nagyobb rendezvényekig van minden, néha egy-egy verseny is. Ez a nyár most kimondottan sűrű :)



Idén Múzeumok Éjszakájára felkért minket a pécsi Csontváry Múzeum, az egyiptomi időszakos kiállítás miatt igyekeztek az egész programot ehhez igazítani, így jöttünk mi a képbe. Direkt törzsi fúziót kértek :)


Arra sajnos már rájöttem, hogy a körülmények és a szervezés csak akkor tökéletes, ha mi csináljuk. Sok minden nem olyan volt, amilyenre számítottunk, azt hiszem, sokszor nem tudják a szervezők, mit is jelent, mivel is jár néhány dolog, pl. hogy mezítláb táncolunk. Mondjuk ezekből születnek a jó sztorik... de segítőkészek voltak, a hangosítás remek volt és a nézőszámra sem lehetett panasz, idén rekordmennyiségű látogató volt Pécsen, az épületben egyszerűen lépni nem lehetett néha. Gondolkodtam rajta, hogy körülnézek a fellépés után, de ott voltam egyedül, fáradtan, a bőröndömmel, és a tömeget látva jobbnak láttam hazafelé venni az irányt.



Na de vissza a lényegre - maga a fellépés fantasztikus volt. Négy táncot vittünk, köztük két nagyon friss csoportos koreográfiát. Nemrég tanultuk őket, az egyiket nemhogy nem adtuk még elő, összegyakorolni is alig volt időnk, emiatt sok energiát fektettünk a külön, otthon gyakorlásba, és megérte. Nagyszerűen sikerültek, főleg elsőre, de egyébként is. Az egyik táncban kendőket is használunk és néha azért bénáztunk vele a gyakorlásokkor, itt meg semmi probléma nem volt. Ez egyébként egy olyan koreográfia, amiben sokat kell úgy együtt mozogni, hogy teljesen rá kell hangolódnunk egymásra, és nem hittem volna, hogy máris ilyen jól fogom érzékelni a többieket, hogy ilyen jól fogjuk érzékelni egymást. A másik pedig egy dobszóló, lendületes, technikás koreó, elképesztően dögös és energikus. Alig vártam, hogy felléphessek vele és valami frenetikus élmény volt, annyira magabiztosnak és erősnek éreztem magam benne, hú :)
Anyum mesélte később, hogy két kislány ült mellette, akik jól megtárgyalták mindannyiunk haját, ruháját és képességeit, és megállapították, hogy a piros és a zöld ráz a legjobban. A zöld én vagyok ^^



Még egy dolog külön feltette az i-re a pontot. Mivel keveset tudtunk együtt gyakorolni, délután Boginál kezdtünk, táncoltunk, pontosítottunk, egymásra hangolódtunk, fagyiztunk kicsit, majd együtt sminkeltünk a táncterem tükreinél és elsétáltunk a múzeumba. Volt egy kis laza, táborozós, csapatépítős érzete az egész napnak, és az ilyenek mindig emlékeztetnek arra, hogy Boginál hazataláltam.



A képek egy kivételével Rodler Miklóstól származnak, Őt Bogi hívta meg (már nem először, visszatérő fotós a fellépéseinken) és videózás közben lőtt is párat. Az egy kivétel a PécsMa cikkéből származik, nekik már írtam, hátha vannak még fotóik, amiket elkérhetünk, remélem, válaszolnak. Sajnos Miklós számomra a lehető legrosszabb helyen ült, vannak képek, amiken egyáltalán nem látszom (lásd az elsőt), bízom benne, hogy a videókban eleget mozgunk ahhoz, hogy ne legyek teljes takarásban.


Ha elégedett leszek, megmutatom a felvételeket is :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése