2017. július 21., péntek

Called to you so clearly

Túl sokak halálát könnyeztük meg az elmúlt másfél évben. Nyugodj békében, Chester, remélem, végre békére lelsz.

2017. július 10., hétfő

EFOTT

Mikor ezt olvassátok, én már Velencén vagyok. Na nem bulizni, hanem dolgozni. Főleg.

Idén a PTE az EFOTT házigazdája, így a civil falu pavilonját az egyetem szervezeti egységei fogják megtölteni, köztük mi, a Karrier Iroda. Igyekszünk mindenkit megszólítani, elmondani, mi miért vagyunk és hogyan igyekszünk segíteni a hallgatóinkat, miért jó a PTE-re járni, miért jó Pécsen egyetemistának lenni. Hárman megyünk az irodából, viszünk kiadványokat, mini tanácsadást, élő társasjátékot, nagyon izgatottak vagyunk, legalábbis mi lányok biztosan, az iroda egy szem hímnemű tagjának volt már lehetősége efottozni korábban.


Be kell vallanom, nem kellett még összepakolnom egész hetes fesztiválozáshoz - amíg Pécs mellett volt a RockMaraton, évről évre mentem ki az egész hétre, na de reggel haza is buszoztam zuhanyozni, enni, regenerálódni. Szóval a korábbi luxushoz képest ez új, viszont kapunk szállást, úgyhogy mégsem egész hetes sátrazásra kell készülnöm. Ha már RockMaraton, pénteken átszökök egy estére Dunaújvárosba, a Hammerfallt szeretném hallani, és legalább megnézem magamnak az új helyszínt, eddig elmaradt. Öt körül leteszem a munkát, értem jön az emberem, éjszaka sátrazunk, reggel pedig vissza Velencére. Izgi :)


Ami az EFOTT zenei programját illeti, igen sokszínű, minden nap találtam néhány zenekart, akiket szívesen meghallgatnék, na nem sokat, de a másnapi kötelezettségeinket tekintve pont eleget. Már csak azt kell eldöntenem, hogy a nagyokat vagy a kicsi tribute bandákat részesítsem előnyben, hajlok az utóbbira, korábbi tapasztalataim szerint fantasztikus bulikat szoktak csinálni.


Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz ez a hét, jó lesz kicsit kiszakadni a hétköznapokból, se ebook olvasó, se varrnivalók, viszont egy kis táncot lehet, hogy beiktatok, kellene gyakorolni a következő fellépésre, ha lesz hely hozzá, akár csak az első néhány, kevésbé dolgos napon. Na de majd meglátjuk :)

2017. július 7., péntek

Irodai festegetés

Hogy az elején kezdjem: az iroda, ahol dolgozom, októberben új helyre költözött. Nagyon vártuk, és az új épület király, nagyszerűen sikerült berendezni az új helyiségeket, de némi csinosítás azért rájuk fér. Beruháztunk néhány képkeretre, de kiderült, hogy nagyméretű fotókat nyomtatni elég drága mulatság, szóval a dolog csak állt és állt. Az első nyári megbeszélésen viszont szóba került a rendrakás, raktárrendezés, irodacsinosítgatás téma és már nem is tudom, hogyan, de arra jutottunk, hogy fessünk valamit mi magunk.


Annyit azért tudni kell rólam, hogy hiába jó a kézügyességem és hiába vagyok kreatív, rajztehetségem, na az nincs. Emellett szerintem általános iskolás koromban festettem utoljára és nem élveztem a dolgot különösebben, habár ebben közrejátszik a rajztanárunk is, mondanom sem kell, a pedagógusok gyöngyéről beszélünk... szóval azt hittem, valami fröcskölős, minden koncepciót nélkülöző árnyalatkevergetésnél tovább nem fogok jutni, de azt egész izgatottan vártam.



Ehhez képest, ahogy elfoglaltuk a tárgyalóhelyiséget és összekészültünk, már akartam valami tervet, valami nem túl komolyat, valami út közben alakíthatót és végül az éjszakai égboltnál kötöttem ki. Sötét színeket szerettem volna, átmeneteket, csillagokat és fákat. És sikerült... még most is alig hiszem el. Tudom, milyen érzés alkotni, megvalósítani, ami a fejemben van és szeretni a végeredményt, de hogy ez színkeveréssel és ecsetvonásokkal társuljon, ez új.

Egyébként temperával dolgoztam, és a képeken ugyan nem látszik, de középen lilás árnyalatokat is kapott. 

Imádtuk mindannyian, remek csapatépítő program volt,
és van még néhány dekorálni való helyiség, úgyhogy meg fogjuk ismételni :)

2017. július 1., szombat

Csont medál

Ez a csontdarab már nagyon régóta a birtokomban van. Az emberem édesanyjának a kertjében találtam, valószínűleg disznóé és a kutya fogai formálták ilyenné. Megtetszett, elraktam, de el nem tudtam képzelni, hogyan lesz ebből ékszer. Utánaolvastam, hogyan kell kezelni a csontot és kissé macerásnak tűnt, de beszélgettem egy ismerősömmel, aki foglalkozik preparálással, Ő megnyugtatott és ellátott néhány hasznos tanáccsal. Viszont amíg ki nem találtam, milyen foglalata legyen vagy esetleg átfúrjam-e, nem akartam hozzányúlni. Aztán egyszer csak meguntam a dolgot, vettem ékszerdrótot, és nekiestem.


Kifőztem, sikáltam, smirgliztem, majd fehérítettem. Az én esetemben nem lett volna fontos kifőzni (bőven lepucolták a kerti rovarok, amíg meg nem találtam), de jól leáztatta a szennyeződések egy részét. A fehérítésért külön köszönet jár anyumnak, aki hígított nekem hidrogén-peroxidot és nem kellett ezért külön vennem, hiába, jó a vegyészszülő a háznál :). Ebben bő két napot ázott, hófehér nem lett, de ez nem is volt célom, mivel sanszos volt, hogy eléggé elszíneződött már a csont, illetve nem is tudtam tükörsimára csiszolni, és hát sosem csináltam ilyet... azt meg semmiképp nem szerettem volna, hogy látványosan foltos legyen, szóval itt megálltam.


A foglalat életem első ékszerdrótozása, látszik is rajta, de ahhoz képest jól néz ki, és stabil, ez a lényeg. Ha később ügyesebb leszek, talán megcsinálom újra, de van valami odaillő a kezdetlegességében. Már csak azt remélem, hogy nem fog elszíneződni vagy koszolódni a csont, fogalmam sincs, mit kell akkor vele kezdeni, esetleg töményebb hidrogén-peroxiddal át lehetne kenni majd, de ezen majd aggódom akkor. Hosszú láncon szoktam hordani, de bőrön se lehet rossz, olyan, mint valami fétis :)

Nektek hogy tetszik?

2017. június 28., szerda

Múzeumok Éjszakája 2017

Ez most nem látogatói beszámoló. Hanem fellépős, az első ezen a blogon :)
Csak nagyon röviden: 2012-ben kezdtem hastáncolni, törzsi fúziós stílust Gyenis Boglárkánál és 2014 márciusa óta fel is lépek a csoportjával, az Oriental Fusionett-tel. Változatos a paletta, falunapoktól kezdve a bálokon át a nagyobb rendezvényekig van minden, néha egy-egy verseny is. Ez a nyár most kimondottan sűrű :)



Idén Múzeumok Éjszakájára felkért minket a pécsi Csontváry Múzeum, az egyiptomi időszakos kiállítás miatt igyekeztek az egész programot ehhez igazítani, így jöttünk mi a képbe. Direkt törzsi fúziót kértek :)

2017. június 23., péntek

Kérdéssor molyoktól molyoknak

Mindig kedveltem a tageket, kihívásokat, különböző témájú kérdéssorokat, szerintem nagyjából az összes létezőt kitöltöttem korábban. Mióta regisztráltam a Molyra, egész jó és meglehetősen hosszú könyves kérdéssorokkal szoktam találkozni, ezt jól le is nyúltam.

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta?

Mivel egész sok könyv van a polcomon a gyerekkori olvasmányaim közül, ezt nehéz lenne megállapítani, de jó eséllyel valamelyik Jacqueline Wilson kötet lesz, nagyon közel állt hozzám kiskamasz koromban.

2. Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz ez után?

Neil Gaimant olvastam jó ideig, szívem szerint befaltam volna az összes magyarul megjelent irományát, de a hónap végéig szeretnék befejezni két molyos kihívást, úgyhogy azokhoz olvasok inkább, most épp a Legenda vagyok-ot.



3. Melyik az a könyv amit mindenki szeret, de te utálsz?
Ami körül óriási a hype, az általában pont, hogy elriaszt (legalább egy időre) vagy sokszor annyira hidegen hagy, hogy el is felejtem, azért marad ki az életemből. Előbbire jó példa nálam az Outlander sorozat, az adaptáció első részét láttam ugyan, de egyszerűen taszított, és ettől a könyvekre is így gondolok, pedig ugye egy sort sem olvastam belőlük.


2017. június 20., kedd

Ízelítő a régi kreálmányaimból

Arra gondoltam, mielőtt nekiesnék és elárasztanám a blogot a legfrissebb vagy épp nem friss, de soha közzé nem tett saját készítésű ékszereimmel, összeszedek és megmutatok néhányat a régi kreálmányaimból, hogy látszódjon, mikkel is szoktam ügyködni, milyen a stílusom, mire számíthattok tőlem. (Meg azért is, mert még kicsit ijesztő ez az üres felület, aminek számomra mégis van múltja, nem is tudom, hogyan fogjak neki.)
Sajnos, amit meg akartam valósítani, azt meg is valósítottam az elmúlt években, egyre ritkább az ihlet, de azért kerülnek még ki jó kis dolgok a kezeim közül, és bár ritkábban és kevesebb dolgot alkotok, azokkal egyre elégedettebb vagyok.

Szóval, mutatom, mit alkottam, mióta rákaptam az ízére - ez egyébként akkor történt, amikor majd 10 év után abbahagytam a sportot, de még nem találtam mást és bele kellett ölnöm valamibe az energiáimat, kreativitásomat, önmagamat. A legelső nyakpántomat 2011-ben készítettem, és ebben a válogatásban nem szerepel. Mivel rengeteg ékszerem van, igyekeztem a jobban sikerülteket, a kedvenceimet kiválogatni, sajnos van olyan, ami kimaradt, de majd csak találkoztok vele más formában.


Van néhány ékszer, amit még a régi blogon sem mutattam meg,
szerintem azokkal folytatom :)

2017. június 18., vasárnap

Üdv itt!

Bár ez a blog új, tulajdonképpen 2010 óta vezetem. Milliónyi dologról volt szó benne, és többször megpróbáltam kigyomlálni belőle ezt-azt, koncepciót adni neki, de egyszerűen nem sikerült. Talán most sem fog, és a régi olvasók talán nem látnak majd nagy különbséget :) de úgy éreztem, kell a tiszta lap, kell, hogy átgondoltan csinálhassam.
Az online szférában azóta is a stenonis nevet használom, kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyan, de annyira hozzám nőtt, hogy kár hadakoznom ellene. Egyébként Viola vagyok, Pécsen élek, tanulok és dolgozom, emellett nagyon szeretek olvasni, táncolni, és ékszerekkel, ruhaátalakításokkal bíbelődni.
Hogy mi a terv? Tematikus blog biztosan nem lesz, ugyanakkor szeretném, ha lenne egy tágabb koncepciója - szeretném megmutatni a kreálmányaimat, mesélni a táncos élményeimről, megmutatni ezt-azt a stílusomból és a világomból.