2017. szeptember 6., szerda

A régi zenekaros póló új élete

Annie Öcsém pólói sorozata óta azon merengtem a nyáron, mit lehetne kezdeni a régi pólóimmal. A bandák egy részét már nem hallgatom (annyit), és amikor régit írok, akkor azt úgy értem, nagyon régi, formátlan, lyukas, kifakult, főleg kifakult... még a Perwoll Black Magic előtti érából származnak, pont a kedvenc Nightwish pólómat a legnagyobb jóindulattal sem lehet már feketének nevezni. Az Iron Maiden pólómat viszont nagyjából igen, és emlékszem, ez volt az első olyan zenekaros pólóm, ami jó is volt rám, persze a női szabás elterjedésétől még mindig messze voltunk, de legalább nem lógott. Veszprémben vettem, több mint tíz évvel ezelőtt, emlékszem, hogy 2006-ban ebben szilvesztereztem.


Sokat is hordtam, aztán még többet pihent a szekrényben, és bár azt hittem, a molyok csak a spájzunkra utaznak, talán mégsem, legalábbis megrendítően sok lyuk díszíti, aztán ki tudja, talán magától produkálta. Mivel én nem vagyok olyan profi, mint Annie, a Pinterestet kezdtem el bújni hülyebiztos egyszerű leírások és inspiráció után, és ennél a pinnél kötöttem ki. Laza, kisebb csavarral a vállán, nekem való.


A vállai szinte egy az egyben ezt is követik, a nyakkivágás kisebb lett és a csomókat pár öltéssel is rögzítettem, illetve feleslegesnek éreztem szegecselni (ez ügyben mondjuk még lehet, hogy meggondolom magam). Valamit szerettem volna kezdeni az aljával is, és a lyukak miatt végül úgy döntöttem, adjunk neki - vagyis kapott még több lyukat és hasítékot, amiből jutott a nyakkivágáshoz is, csak az összhang miatt.


Egész csinos lett a maga módján :)

2017. augusztus 28., hétfő

Kedvencek - augusztus

Újabb tartalom a régi blogról, szerettem volna áthozni, mert egész következetesen tudtam vezetni és szerettem is összeszedni. Imádok olvasni és filmet nézni, nagyon szeretem a zenét, de nem tudok igazán írni ezekről, legalábbis visszaolvasva egyik témába vágó bejegyzésemmel sem voltam elégedett (ne tudjátok, mennyit kotlok egy-egy molyos értékelésem fölött...). Azért ki tudja, bárhogy alakulhat, de szerintem főleg ebben a formában fogok beszámolni az élményeimről.

Olvasnivaló


Alig olvastam a nyáron. Júniusban még igen, de a július-augusztus igen szegényes volt ebből a szempontból. Viszont nekiálltam Ted Chiang novelláskötetének, az Életed történetének, és valami elképesztő ez az ember, tényleg. Lenyűgöz, hogy mennyire ért ahhoz, amiről ír, hogy mennyire érdekli, és mennyi munka van mögötte. Néha nehéz olvasni, néha meg konkrétan hülyének érzem magam hozzá képest. És néha egészen megrendítő, legalábbis a címadó íráson nagyon jót sírtam volna, ha épp nem a buszon ülök. Szeretem a novellákban, hogy döbbenetesen mélyre tudnak nyúlni az emberben, és Chiang történetei ilyenek.

Néznivaló


Addig ajánlgatta a kolléganőm, amíg elkezdtem nézni a Twin Peakst (az eredetit). Komolyan nem értem, hogyan maradhatott ki az életemből, nagyon élvezem. A múlt héten beszélgettünk róla ebéd közben, részletesen kifaggatott a véleményemről és elmesélte, hogy az anyukája (ahogy az enyém is) milyen rémisztőnek tartotta a sorozatot, mennyire parázott, mikor nézte anno, és megtárgyaltuk, hogy hát igen, nagyon hatásos az atmoszférája és tényleg félelmetes lehetett, de azért máshol van az ingerküszöbünk, ijesztőnek legalábbis nem neveznénk. Erre a beszélgetés másnapján néztem egy részt, amin majd összepisiltem magam és igen, rohadt ijesztő volt. Jó ez, na.

Hallgatnivaló


Alice Cooper. Voltunk FEZEN-en és őrületes volt, a hangja, a kiállása, a zenekara... Nem számítok rá soha, hogy hallom a kedvencemet, szóval mikor mégis... áhh, nem lehet visszaadni, nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem, élmény volt.

És a Ti kedvenceitek? :)

2017. augusztus 23., szerda

Darkling tag

Emlékszem, mikor végigment a magyar blogokon ez a tag, arra viszont nem, hogy én miért nem töltöttem ki. Az elmúlt napokban új blogokat kezdtem el követni, amiken épp most megy körbe, és annyiszor szembetalálkoztam vele, hogy felbuzdultam, és pótoltam ezt a hiányosságot.

Egyszerű kérdések

Mi a kedvenc illatgyertyád?

Gyertyából vanília, füstölőből szantál, bár őszintén nem is emlékszem, mikor gyújtottam bármelyiket is utoljára.

Kedvenc könyved?

Ha egyet, és csak egyet lehet mondani, akkor azt hiszem, a Végtelen történet. Nem ez az egyetlen könyv, amit sokszor újraolvasok, de talán ez az, ami mindig képes újat adni, mégis megőrizni a korábbi élményeket is.

Tea vagy kávé?

Kávé, vagyis inkább kávés tej.


2017. augusztus 18., péntek

Új hastáncos melltartó

A hastáncos fellépésekre a ruháink egy részét varratjuk vagy magunk készítjük, például a melltartóinkat. Az első fellépésemre is én csináltam a sajátomat, amit kb. egy év múlva cseréltem le egy új, profibb darabra. Profibb abban az értelemben, hogy sokkal átgondoltabb volt a koncepció és a megvalósítás is, megszabadultam a pántjaitól, beborítottam az egészet fekete anyaggal, és az új pántok fém karikák segítségével kereszteződnek a háton. Azóta is abban lépek fel, szeretem is nagyon, de már elég régóta megvan, plusz közben csináltam még egyet (vettünk csodás új szoknyákat, amikhez passzoló felső dukál :)) és elindult a vezérhangya, hogy jó lenne egy új fellépős melltartó, egy elegánsabb, sötétebb, ezüst színű díszekkel... szép lassan be is szereztem mindent hozzá, már csak rá kellett szánnom magam.



2017. augusztus 12., szombat

Dark szempillaspirálok (nem csak) dark lányoknak

Még a régi blogon is került elő olykor sminkelős-tollászkodós tartalom, és úgy döntöttem, nem vetem el a váltással. Eskü nem megyek át beauty blogba, de ha látok-veszek, vagy épp alkotok magamon valami klassz dolgot, azt szeretném megosztani Veletek, ez is az ízlésem része, és néha megérdemlik a teljes bejegyzést, nem csak egy insta posztot. Főleg, ha olyasmi, ami mást is megmosolyogtathat :)



Imádom a szempillaspirálokat. Ha csak egy sminkterméket használhatnék, ez lenne az. Szeretem a dögös rúzsokat és a gyönyörű tusvonalakat, de magukban számomra befejezetlenek, a szépen festett pillasor teszi fel az i-re a pontot. Emellett már önmagában nagyszerűen mutat és feldobja akár a sminkeletlen arcot is. Ugyanakkor, ha választani kellene egy sminkterméket, amire nem szeretek sokat költeni, újfent a szempillaspirál nyerne... nem adok ki nagy összeget valamire, amit pár hónap múlva a saját érdekemben ki kell dobnom. Nem mondom, életemben egyszer használtam egy iszonyú drága spirált és olyan is volt az eredmény vele (mint a lepkeszárnyak, a szemöldökömig íveltek fel a pilláim *.*), de szerencsére az olcsóbb, jellemzően a csóróbb fiatalabb célközönséget megszólító márkák is tudnak virítani.

2017. augusztus 6., vasárnap

Fekete fagyi

Azt hiszem, pont ilyesmire lenne jó egy facebook oldal, de egy ekkorka blog igazán megvan nélküle... de erről muszáj beszámolnom, ugyanis már lehet fekete fagyit kapni Pécsen! :)

A No. 1 Kürtős fagyi tette be a kínálatába (két kürtős fagyizó is van Pécsen, csak hogy tudjátok) a múlt hónapban. Sok trendi fagyizó nyílt mostanában a városban, és mivel az elmúlt hetekben eléggé felkapottak lettek a fekete kaják, nagyon vártam már, hogy valamelyik előrukkoljon vele.


A fekete színt kókuszból (ha jól tudom, a héjából) származó aktív szénnel érik el. Elvileg két ízben lehet kérni, csoki vagy kókusz, de ezt azért még ki kell derítenem egy következő alkalommal... Tőlünk legalábbis nem kérdezték, milyet szeretnénk, csak a színt (fehéret is tudtak volna adni mellé, sávosan), de én ragaszkodtam a feketéhez :) Kókuszosnak mondanám, de nem volt olvadt bounty beütése, mint általában a kókuszos ízeknek, olyan kis enyhe volt, lágy, egészen egyedi, nekem nagyon bejött. Egyébként csavaros fagyi, azok ízre mindig kicsit visszafogottabbak, és mindig baromi gyorsan olvadnak, látható a képen is, ami két lépésre készült a fagyizótól. Nem is tudtam több képet csinálni, jó gyorsan kell enni, na nem mintha ez problémát okozott volna.

A tölcsér is fekete, viszont a legegyszerűbb típus, nem mondom, jól mutatott így együtt, de szerintem legközelebb édeset kérek inkább, ízre nem tett hozzá az élményhez. Ha már élmény, valami elképesztően morbid az egész, mintha kátrányt nyalogatna az ember, szerintem zseniális :) pláne ha megfogja az embert, szerencsére könnyen lejön, de nem árt néhány zsepivel készülni.

És egy kis vicc a végére: egyrészt, azóta újabb helyen kapható :) másrészt, miután Facebookon körbejárt a híre, egy másik cukrászda, a Caflish gyorsan (és kissé szánalmas hangnemben) megírta egy bejegyzésben, hogy náluk már egy éve kapható. Az övék céklakivonattól lesz fekete, és vaníliaízű. Lehet, hogy azt is kipróbálom ^^

2017. július 29., szombat

Önismereti tag

Megvagyok, itt vagyok, kicsit zsúfoltak most a napjaim, bánom is, hogy EFOTT előtt nem dolgoztam előre ide. Ezt a kérdéssort a Pillecukor blogon találtam, az elmúlt években benne vagyok az önismeret-önfejlesztés témában (munka- és személyes téren is), szerintem nagyon érdekes, élmény volt kitölteni.


1. Mi az, amit ma meg tudsz tenni, de tavaly még nem voltál rá képes?

Problémamegoldás terén sokat fejlődtem az elmúlt egy évben, gyorsabb lett a reakcióidőm, rugalmasabb vagyok, az utóbbi nagyon sok apróságban is megnyilvánul. Olyan hétköznapi dolgokban, mint pl. hogy merek szemre főzni (régebben mindent pontosan kimértem, a begyakorolt kajáknál is).

2. Hogyan állítanád fontossági sorrendbe a következő szavakat: boldogság, pénz, szerelem, egészség, hírnév?

Boldogság, szerelem, egészség, pénz, hírnév.

3. Egyetlen mondatban válaszolj: ki vagy te?

Őszintén remélem, hogy erre nem tudok egy mondatban válaszolni :)


2017. július 23., vasárnap

Pentagram harness

No, hétfőn megjöttünk EFOTT-ról/RockMaratonról, nem tudom, lesz-e élménybeszámoló, képek nélkül nem akkora dolog olvasni, de még meglátom. Viszont ez a bejegyzés nagyon aktuális, ugyanis mindkét fesztiválon viseltem a szóban forgó ruhadarabot.

Mostanában folyton szembejöttek velem a neten pántos, hámszerű kiegészítők, nem is csodálom, hogy megkedveltem őket. Mivel azért nem tudtam, tartós lesz-e a dolog, vagy csak hirtelen fellángolás, nem akartam nagyon bevásárolni, csak Aliexpressről rendeltem két fazont, az egyik a mellkason pentagramot formáz. Nem rendeltem még ruhát neten keresztül, de nem aggódtam a méret miatt, pici vagyok, S-est kértem mindkettőből, erre a pentagramos nagy lett -.- és amúgy is vacak volt, alig voltak pár helyen rögzítve a pántok egymáshoz, komoly agymunkát igényelt rájönni, hogyan vegyem fel. Bosszankodtam egy kört, de visszaküldeni nem akartam, gondoltam, alkalomadtán szűkebbre varrom, ahol kell.

Szegényke elég bután néz ki kiterítve...

Az ihlet egy nyár eleji szombaton jött, nemcsak szűkebbre akartam venni, rájöttem, hogy nagyon sok fém karika van itthon (hat-nyolc darabra volt szükségem más projektekhez, és húszas pakkot tudtam venni), és mennyire király lenne egy fém karikás verzió... Azon nyomban szétvágtam szegénykét, és elkezdtem összeilleszteni. Nem volt egyszerű, sokáig ugyanolyan átláthatatlan volt, mint eredetileg, pedig amint rávarrtam azokat a pántokat, amik az egész kulcsát jelentik, már tök egyértelmű volt, csak mire én eddig eljutottam... néha komolyan azt hittem, hogy veszett ügy (ne tudjátok meg, hányszor hajítottam el káromkodva), ráadásul szinte zsibbadt az agyam, ahogy próbáltam irányba állítani a pántokat, akár magamon, akár kiterítve. De nagyon jó, hogy nem hagytam magam elkeseredni, imádom a végeredményt.


Úgy érzem, nagyszerű lett, minden pánt a helyén van, az egész fazon olyan, amilyennek elképzeltem. Nem mondom, jobban mutatna picit kisebb karikákkal, de még ez a diszharmónia is tetszik benne. Elvittem RockMaratonra és az EFOTT utolsó napján is felvettem, imádtam viselni :) nem kell rá figyelni, nem csúszik el, és jól mutat lenge felső alatt vagy akár egy egyszerű topra ráhúzva is.

Annyira dög, ez biztosan nem csak fellángolás :) 

2017. július 21., péntek

Called to you so clearly

Túl sokak halálát könnyeztük meg az elmúlt másfél évben. Nyugodj békében, Chester, remélem, végre békére lelsz.

2017. július 10., hétfő

EFOTT

Mikor ezt olvassátok, én már Velencén vagyok. Na nem bulizni, hanem dolgozni. Főleg.

Idén a PTE az EFOTT házigazdája, így a civil falu pavilonját az egyetem szervezeti egységei fogják megtölteni, köztük mi, a Karrier Iroda. Igyekszünk mindenkit megszólítani, elmondani, mi miért vagyunk és hogyan igyekszünk segíteni a hallgatóinkat, miért jó a PTE-re járni, miért jó Pécsen egyetemistának lenni. Hárman megyünk az irodából, viszünk kiadványokat, mini tanácsadást, élő társasjátékot, nagyon izgatottak vagyunk, legalábbis mi lányok biztosan, az iroda egy szem hímnemű tagjának volt már lehetősége efottozni korábban.


Be kell vallanom, nem kellett még összepakolnom egész hetes fesztiválozáshoz - amíg Pécs mellett volt a RockMaraton, évről évre mentem ki az egész hétre, na de reggel haza is buszoztam zuhanyozni, enni, regenerálódni. Szóval a korábbi luxushoz képest ez új, viszont kapunk szállást, úgyhogy mégsem egész hetes sátrazásra kell készülnöm. Ha már RockMaraton, pénteken átszökök egy estére Dunaújvárosba, a Hammerfallt szeretném hallani, és legalább megnézem magamnak az új helyszínt, eddig elmaradt. Öt körül leteszem a munkát, értem jön az emberem, éjszaka sátrazunk, reggel pedig vissza Velencére. Izgi :)


Ami az EFOTT zenei programját illeti, igen sokszínű, minden nap találtam néhány zenekart, akiket szívesen meghallgatnék, na nem sokat, de a másnapi kötelezettségeinket tekintve pont eleget. Már csak azt kell eldöntenem, hogy a nagyokat vagy a kicsi tribute bandákat részesítsem előnyben, hajlok az utóbbira, korábbi tapasztalataim szerint fantasztikus bulikat szoktak csinálni.


Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz ez a hét, jó lesz kicsit kiszakadni a hétköznapokból, se ebook olvasó, se varrnivalók, viszont egy kis táncot lehet, hogy beiktatok, kellene gyakorolni a következő fellépésre, ha lesz hely hozzá, akár csak az első néhány, kevésbé dolgos napon. Na de majd meglátjuk :)

2017. július 7., péntek

Irodai festegetés

Hogy az elején kezdjem: az iroda, ahol dolgozom, októberben új helyre költözött. Nagyon vártuk, és az új épület király, nagyszerűen sikerült berendezni az új helyiségeket, de némi csinosítás azért rájuk fér. Beruháztunk néhány képkeretre, de kiderült, hogy nagyméretű fotókat nyomtatni elég drága mulatság, szóval a dolog csak állt és állt. Az első nyári megbeszélésen viszont szóba került a rendrakás, raktárrendezés, irodacsinosítgatás téma és már nem is tudom, hogyan, de arra jutottunk, hogy fessünk valamit mi magunk.


Annyit azért tudni kell rólam, hogy hiába jó a kézügyességem és hiába vagyok kreatív, rajztehetségem, na az nincs. Emellett szerintem általános iskolás koromban festettem utoljára és nem élveztem a dolgot különösebben, habár ebben közrejátszik a rajztanárunk is, mondanom sem kell, a pedagógusok gyöngyéről beszélünk... szóval azt hittem, valami fröcskölős, minden koncepciót nélkülöző árnyalatkevergetésnél tovább nem fogok jutni, de azt egész izgatottan vártam.



Ehhez képest, ahogy elfoglaltuk a tárgyalóhelyiséget és összekészültünk, már akartam valami tervet, valami nem túl komolyat, valami út közben alakíthatót és végül az éjszakai égboltnál kötöttem ki. Sötét színeket szerettem volna, átmeneteket, csillagokat és fákat. És sikerült... még most is alig hiszem el. Tudom, milyen érzés alkotni, megvalósítani, ami a fejemben van és szeretni a végeredményt, de hogy ez színkeveréssel és ecsetvonásokkal társuljon, ez új.

Egyébként temperával dolgoztam, és a képeken ugyan nem látszik, de középen lilás árnyalatokat is kapott. 

Imádtuk mindannyian, remek csapatépítő program volt,
és van még néhány dekorálni való helyiség, úgyhogy meg fogjuk ismételni :)

2017. július 1., szombat

Csont medál

Ez a csontdarab már nagyon régóta a birtokomban van. Az emberem édesanyjának a kertjében találtam, valószínűleg disznóé és a kutya fogai formálták ilyenné. Megtetszett, elraktam, de el nem tudtam képzelni, hogyan lesz ebből ékszer. Utánaolvastam, hogyan kell kezelni a csontot és kissé macerásnak tűnt, de beszélgettem egy ismerősömmel, aki foglalkozik preparálással, Ő megnyugtatott és ellátott néhány hasznos tanáccsal. Viszont amíg ki nem találtam, milyen foglalata legyen vagy esetleg átfúrjam-e, nem akartam hozzányúlni. Aztán egyszer csak meguntam a dolgot, vettem ékszerdrótot, és nekiestem.


Kifőztem, sikáltam, smirgliztem, majd fehérítettem. Az én esetemben nem lett volna fontos kifőzni (bőven lepucolták a kerti rovarok, amíg meg nem találtam), de jól leáztatta a szennyeződések egy részét. A fehérítésért külön köszönet jár anyumnak, aki hígított nekem hidrogén-peroxidot és nem kellett ezért külön vennem, hiába, jó a vegyészszülő a háznál :). Ebben bő két napot ázott, hófehér nem lett, de ez nem is volt célom, mivel sanszos volt, hogy eléggé elszíneződött már a csont, illetve nem is tudtam tükörsimára csiszolni, és hát sosem csináltam ilyet... azt meg semmiképp nem szerettem volna, hogy látványosan foltos legyen, szóval itt megálltam.


A foglalat életem első ékszerdrótozása, látszik is rajta, de ahhoz képest jól néz ki, és stabil, ez a lényeg. Ha később ügyesebb leszek, talán megcsinálom újra, de van valami odaillő a kezdetlegességében. Már csak azt remélem, hogy nem fog elszíneződni vagy koszolódni a csont, fogalmam sincs, mit kell akkor vele kezdeni, esetleg töményebb hidrogén-peroxiddal át lehetne kenni majd, de ezen majd aggódom akkor. Hosszú láncon szoktam hordani, de bőrön se lehet rossz, olyan, mint valami fétis :)

Nektek hogy tetszik?

2017. június 28., szerda

Múzeumok Éjszakája 2017

Ez most nem látogatói beszámoló. Hanem fellépős, az első ezen a blogon :)
Csak nagyon röviden: 2012-ben kezdtem hastáncolni, törzsi fúziós stílust Gyenis Boglárkánál és 2014 márciusa óta fel is lépek a csoportjával, az Oriental Fusionett-tel. Változatos a paletta, falunapoktól kezdve a bálokon át a nagyobb rendezvényekig van minden, néha egy-egy verseny is. Ez a nyár most kimondottan sűrű :)



Idén Múzeumok Éjszakájára felkért minket a pécsi Csontváry Múzeum, az egyiptomi időszakos kiállítás miatt igyekeztek az egész programot ehhez igazítani, így jöttünk mi a képbe. Direkt törzsi fúziót kértek :)

2017. június 23., péntek

Kérdéssor molyoktól molyoknak

Mindig kedveltem a tageket, kihívásokat, különböző témájú kérdéssorokat, szerintem nagyjából az összes létezőt kitöltöttem korábban. Mióta regisztráltam a Molyra, egész jó és meglehetősen hosszú könyves kérdéssorokkal szoktam találkozni, ezt jól le is nyúltam.

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta?

Mivel egész sok könyv van a polcomon a gyerekkori olvasmányaim közül, ezt nehéz lenne megállapítani, de jó eséllyel valamelyik Jacqueline Wilson kötet lesz, nagyon közel állt hozzám kiskamasz koromban.

2. Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz ez után?

Neil Gaimant olvastam jó ideig, szívem szerint befaltam volna az összes magyarul megjelent irományát, de a hónap végéig szeretnék befejezni két molyos kihívást, úgyhogy azokhoz olvasok inkább, most épp a Legenda vagyok-ot.



3. Melyik az a könyv amit mindenki szeret, de te utálsz?
Ami körül óriási a hype, az általában pont, hogy elriaszt (legalább egy időre) vagy sokszor annyira hidegen hagy, hogy el is felejtem, azért marad ki az életemből. Előbbire jó példa nálam az Outlander sorozat, az adaptáció első részét láttam ugyan, de egyszerűen taszított, és ettől a könyvekre is így gondolok, pedig ugye egy sort sem olvastam belőlük.


2017. június 20., kedd

Ízelítő a régi kreálmányaimból

Arra gondoltam, mielőtt nekiesnék és elárasztanám a blogot a legfrissebb vagy épp nem friss, de soha közzé nem tett saját készítésű ékszereimmel, összeszedek és megmutatok néhányat a régi kreálmányaimból, hogy látszódjon, mikkel is szoktam ügyködni, milyen a stílusom, mire számíthattok tőlem. (Meg azért is, mert még kicsit ijesztő ez az üres felület, aminek számomra mégis van múltja, nem is tudom, hogyan fogjak neki.)
Sajnos, amit meg akartam valósítani, azt meg is valósítottam az elmúlt években, egyre ritkább az ihlet, de azért kerülnek még ki jó kis dolgok a kezeim közül, és bár ritkábban és kevesebb dolgot alkotok, azokkal egyre elégedettebb vagyok.

Szóval, mutatom, mit alkottam, mióta rákaptam az ízére - ez egyébként akkor történt, amikor majd 10 év után abbahagytam a sportot, de még nem találtam mást és bele kellett ölnöm valamibe az energiáimat, kreativitásomat, önmagamat. A legelső nyakpántomat 2011-ben készítettem, és ebben a válogatásban nem szerepel. Mivel rengeteg ékszerem van, igyekeztem a jobban sikerülteket, a kedvenceimet kiválogatni, sajnos van olyan, ami kimaradt, de majd csak találkoztok vele más formában.


Van néhány ékszer, amit még a régi blogon sem mutattam meg,
szerintem azokkal folytatom :)

2017. június 18., vasárnap

Üdv itt!

Bár ez a blog új, tulajdonképpen 2010 óta vezetem. Milliónyi dologról volt szó benne, és többször megpróbáltam kigyomlálni belőle ezt-azt, koncepciót adni neki, de egyszerűen nem sikerült. Talán most sem fog, és a régi olvasók talán nem látnak majd nagy különbséget :) de úgy éreztem, kell a tiszta lap, kell, hogy átgondoltan csinálhassam.
Az online szférában azóta is a stenonis nevet használom, kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyan, de annyira hozzám nőtt, hogy kár hadakoznom ellene. Egyébként Viola vagyok, Pécsen élek, tanulok és dolgozom, emellett nagyon szeretek olvasni, táncolni, és ékszerekkel, ruhaátalakításokkal bíbelődni.
Hogy mi a terv? Tematikus blog biztosan nem lesz, ugyanakkor szeretném, ha lenne egy tágabb koncepciója - szeretném megmutatni a kreálmányaimat, mesélni a táncos élményeimről, megmutatni ezt-azt a stílusomból és a világomból.