2018. január 10., szerda

Kedvencek - december

Gondolkodtam rajta, hogy írjak-e valamilyen évösszegző kedvences bejegyzést, de elvetettem az ötletet, nem írok eleget ahhoz, hogy legyen értelme, talán jövőre idén. Úgyhogy folytatjuk a havi témákkal, majd év végére kiderül, érdemes-e belőlük mazsolázgatni.

Olvasnivaló


Egy molyos kihívás miatt álltam neki ennek a MAGUS könyvnek (bár már előtte is szemeztem vele az uracskám polcán), és mivel úgy volt, hogy szerepjátékkal töltjük a szilvesztert, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam. A játék sajnos elmaradt, a könyv viszont bejött - bár még nem sokat játszottam, sok történetbe belehallgattam korábban és klassz volt figyelni a sémákat, amiket mi is alkalmazunk, akár a kaland felépítésénél, akár a karakterek előéletének megalkotásánál. Azt hiszem, ez nem számít klasszikus MAGUS történetnek, de minimális háttértudás is elegendő hozzá a világról, minden más pedig megtalálható a függelékben. A könyv novellákból áll, amik jól illeszkednek mind a kerettörténethez, mind egymáshoz, a sok szerző miatt pedig változatos, izgalmas élményt nyújtanak, és úgy is szórakoztatóak tudnak lenni, hogy nemigen akad bennük kedvelhető szereplő. Hiába nem izgat a fogadást kötő felek sorsa, így is izgatottan várom az eredményt :)

Néznivaló


Star Wars! Olyan élményt nyújtott... nem fogok nagy szavakkal dobálózni, biztosan vannak ennek a filmnek is hibái, amiket jobban fogok látni később, de mindenből, amiért szeretem ezt a történetet és ezt a világot, adott egy kicsit, és sok olyan elemet, ami az előző epizód után kilógott, elfogadhatóvá tett, elsimított. A csúcsot Luke jelenetei jelentették számomra, de tetszik az is, ami Renben megy végbe, várom, hogy Rey mire lesz hivatott és basszus, végre láthattuk, hogy néz ki megérkezni a hiperűrből... elég királyul.

Hallgatnivaló


Korábban nem nagyon hallgattam karácsonyi zenéket az ünnepek körül, de idén, mikor végre volt hangulatom foglalkozni vele, mindig tettem be valamit. Néha klasszikust (Sinatra verhetetlen), máskor viszont valami kevésbé... stílusidegent, egész konkrétan Tarja Turunen vagy Rob Halford karácsonyi albumát. Nagyon nehéz kedvencet választani, de talán a legkevésbé konkrét ünnepi dal, a Together varázsolt el legjobban - ezt bármikor tudnám hallgatni.


Ti szoktatok éves kedvenceket avatni? :)

2018. január 5., péntek

Hát akkor helló 2018!

Rengeteg, rengeteg dolog járt és a jár a fejemben az újévvel kapcsolatban - sokkal több, mint szokott. Az első napokban nagy felindultságomban inkább nem is akartam írni, sok olyan gondolat kiszökött volna, amik miatt a korábbi blogtól elbúcsúztam. Általában nem érzem az évváltás súlyát, mert mitől lenne más január elseje, mint március tizenkettedike, de idén ez alkalmas és lehetséges időszaknak tűnik egy kis megújulásra, egy kis körbe- és önmagamba tekintésre. Az elmúlt év egy nagy utazás vagy inkább merülés volt számomra önmagamba, sok szembenézéssel, ráeszméléssel és tanulással. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy most ez fontossá vált, és szeretném kihasználni - kihasználni a szándékot, a lendületet és a hitet, hogy a tanultak szerint tudok fókuszálni és létezni.


Végre megjött a filofax rendelésem, gyártottam új fajta lapokat magamnak (sőt, új rendszer van kialakulóban), elkezdtem hálanaplót vezetni, és vár rám egy évtervező füzet meg egy este a legtudatosabb, leginspirálóbb, legemberibb nőkkel, hogy együtt nevetve és sírva kitöltsük.

Boldog újévet kívánok! :)

2017. december 25., hétfő

Boldog karácsonyt!

Nem fogok nyavalyogni, de nem voltam hangulatomnál idén. Pokolba ugyan nem kívántam az ünnepeket, de annyira nem volt kedvem az egészhez, hogy már bűntudatom sem volt miatta. Az elmúlt két napot viszont élveztem: a közös főzéseket, az uracskám nyúlpörköltjét, a zenét, a sütimámort, a koccintásokat (abból nálunk van bőven), és azt a röhögőgörcsös társasjátékmaratont, ami mellett az ajándékozás már tényleg hab a tortán. 


Megélős, nem túlélős. Őszintén kívánom, hogy a Ti ünnepetek is jól teljen, olyan legyen, amilyennek szeretnétek.

2017. december 14., csütörtök

Könyvjelző karácsonyra

Én egy olyan jófej helyen dolgozom, ahol van ajándékozás karácsonykor. Igazi, kedves ajándékozás, nem az a nyűglődés, amire sokan a suliból emlékeznek. Több hagyományunkat meg is kérdőjeleztük idén, hiszen ahogy változik az iroda személyi összetétele, úgy változhatnak a közösségi igényeink is, van, amit elengedtünk, ezt viszont még mindig szeretjük. Úgyhogy már tart a kis eszem-iszom, amibe mindenki hozott valami finomat, és persze húztunk neveket is a kalapból.


Az ajándékozottam pedig Dalma, az irodavezetőnk. Két éve is Őt húztam, akkor ékszerszettet kapott, idén pedig elsősorban valami Narniásat szerettem volna adni neki. Nagyon közvetlen a kapcsolatunk, gyakran beszélgetünk magánéleti témákról és Ő is táncol, ezeket az élményeinket különösen jó megosztani egymással. És bár nem ismerős SFF témákban, lelkesen hallgatja a fantasy és sci-fi olvasmányélményeimet, és nemrég elmesélte, hogy a testvéreivel gyerekként imádták a Narnia Krónikáit. Dalma vallásos és mondta, hogy régóta szeretné felnőtt fejjel, a bibliai utalások ismeretében újraolvasni.

Ezek mentén szinte adta magát a dolog, valami könyveset szerettem volna és egy szép C. S. Lewis idézetet, hát akkor legyen könyvjelző. Gyors gúglizás után ábrát is találtam az idézet mellé, és egy kis (kis, haha) mezei Paint szerkesztéssel meg is született a terv, már csak a gyakorlatban kellett megvalósítani. Innen is köszönöm a javaslatokat a Kézműves molyok zóna tagjainak :) több nehézség után a vékonyabb karton + matt lakkspray kombó mellett döntöttem, nem volt könnyű menet, azt hittem, nem kapok lakkot, a vastagabb, strapabíró kartont pedig nem vitte a nyomtató, de végül csak elkészült. Sajnos csak egy közepesen vacak telefonos képre futotta, de már ennek is örülök, az ajándékba szánt kreálmányaim szinte soha nem jutnak el a 15 perc hírnévig.


Kapott még egy üveg kávélikőrt, már írom a receptjét :)

2017. november 30., csütörtök

Kedvencek - november

A szokásos kedvences poszt, meglepően könnyű volt most megírni (összeállítani mindig könnyű, de a szavak néha nehezen jönnek). 

Olvasnivaló


Ezt a kört egyértelműen Isaac Asimov uralja, méghozzá az Én, a robottal. Teljesen magával ragadott Asimov stílusa, hozzáértése, az, ahogy a nagybetűs Science Fictiont leteszi az asztalra. Valahogy a robotika témáját mindig közelebb éreztem magamhoz, mint az Alapítványét, és most, hogy már azt is elolvastam, ez teljesen egyértelműen így van. Ebben benne lehet a novellák iránti szeretetem is, passz, de az összes történet páratlan igényességgel festi le a robotok gondolkodásbeli és viselkedési mintáit, miközben végső soron rólunk, emberekről szól, és ezt imádtam. Az egyetlen, ami tüske, méghozzá nagy tüske, az Dr. Susan Calvin, aki fantasztikus. Itt ez a nő, aki az egész életét a munkájának, a szakterületének szentelte, a tudását és az elkötelezettségét bármelyik kollégája elismeri, és amikor épp nem mint robotpszichológusról beszél erről a nőről Asimov, valahogy azt találja érdemesnek megemlíteni róla, hogy csúnya. Csúnya tinilányként, csúnya idős nőként, csúnya, mikor tetszeni akar egy férfinak és kifesti magát, és nem, nem azért nem házasodott meg soha, mert a munkája az élete, vagy mert jobban szereti a robotokat az embereknél, nem. Azért nem lett férje és gyerekei, mert csúnya, és csak egy fantáziában létezik olyan, hogy egy férfi beleszeretne az intelligenciája miatt. Magamat is meglepve egész könnyen túl tudtam ezen lépni, és tudtam élvezni Asimovot továbbra is, és nagyon szeretném elolvasni a Robottörténeteket, csak amikor hátralapoztam (pötyögtem) a jegyzetekhez és megláttam, hogy úgy hivatkozik Mary Shelley-re, mint a nagy költő feleségére, azért el kellett számolnom tízig.

Látnivaló

Ez most nem film vagy (mint általában) sorozat, hanem egy színdarab. A PTE-nek van saját egyetemi színháza, csupa hallgatóval. Egyik kolléganőnk is tagja a társulatnak, így részben Őt szerettük volna megnézni, de engem a darab is nagyon megfogott: Federico Garcia Lorca Vérnásza. Nagyon tetszett, mind a története, mind a megvalósítása, elképesztően profi munkát láthattunk, imádtam a fekete-fehér látványvilágot, a kolléganőnk pedig csodás volt. Elkezdtem olvasni a drámát, de rossz időpontot választottam, nem tudtam befejezni az előadásig, ami egészen érdekes színházi élményt adott: voltak feltevéseim, jóslataim a történetről, amik nem jöttek be, sőt, a darab kifutására egyáltalán nem számítottam.

Hallgatnivaló


Jó pár éve hallottam az Evergreyt élőben, azt hiszem, az utolsó előtti olyan Rockmaratonon, ami Pécs mellett volt. Nagyon tetszett, amit alakítottak, le is vadásztam pár lemezüket, aztán valahogy nem követtem figyelemmel a munkásságukat. Valamelyik nap viszont eszembe jutottak, és azóta rongyosra hallgattam a legújabb lemezt, a Storm Withint. Majdnem a címadó dalt könyveltem el ide, aztán a Lidlben sorban állva megszólalt a fülemben a The Paradox of the Flame hegedűje, és azt hittem, meghalok.

Mik voltak a Ti kedvenceitek? :)