2017. november 19., vasárnap

Érmés törzsi nyaklánc

Vagy talán inkább fúziós...
A nyáron tobzódtak bennem a kreatív energiák, több hastáncos ruha projektet sikerült befejezni vagy legalábbis finisbe érni velük. Kezdtem is elkeseredni, ahogy fogyott a varrnivalóm, és már nagyon ideje volt valami ékszert is alkotni.


Mikor elkezdtem fellépni, több hastáncos ékszert is gyártottam magamnak, de szép lassan leváltottam szegényeket újakra, a legtöbbel valahogy nem éreztem jól magam, nem illettek a ruháimhoz, nem viseltem őket olyan büszkén, mint általában a saját készítésű ékszereimet. Az új melltartóhoz beszerzett szerelékek viszont megihlettek és olyan boldog vagyok, úgy érzem, olyat sikerült most összehoznom, ami hosszútávon megállja majd a helyét.


Elég kicsi és egyszerű a többi nyakláncomhoz képest, de vannak napok, főleg nyáron, mikor nem kívánja a bőröm azokat a nagy fém ékszereket, vagy koreók, amiknél félő, hogy beleakadnak valamibe (kendőbe, hajba, a másik táncosba...), és érzem, hogy akkor jól fog jönni.

Már ránézni is jól esik, simán hordható akár utcára is, bár civilben valószínűleg hülyét kapnék az állandó csörgéstől :)

2017. november 14., kedd

Stenonis és a hastánc

Még nyár végén tudatosult bennem, hogy idén ősszel lesz öt éve, hogy hastáncolok. Jó érzés volt már akkor is belegondolni, de még jobb most, hogy eszembe jutott, bizony a napokban van az évforduló. Emlékeztem, hogy írtam erről a régi blogon, és meg is találtam azt a bejegyzést: 2012. november 10-én írtam, hogy megtaláltam az egyetemi jógaoktató honlapját, amiből kiderült, hogy hastáncol, és hogy a kövi órán jelentette be, hogy indít kezdő csoportot, amire járni fogok. Vagyis, ki tudja, milyen lesz az első óra, de a stílus nagyon tetszik és szeretném csinálni.
2013 januárjában már arról írtam, hogy teljesen magával rántott, hogy nem is gondoltam volna, de megtaláltam benne magamat.
Nagyon más volt egyébként az első óra, mint amire számítottam. Elsősorban a hangulat és többi lány miatt izgultam, nem tudtam, milyenek lesznek, eleget mozogtam női közösségekben és korcsolyás-táncos körökben ahhoz, hogy ez aggasszon. Ezen gondolkodtam, ahogy először baktattam a régi tánctermünk felé, ahol kiderült, hogy a kezdő csoportba rajtam kívül édesanyám korabeli barátnők járnak, akik úgy döntöttek, kipróbálnak valami újat. Családias és közvetlen óra volt (mint aztán később mindegyik). Közel lakunk egymáshoz, így amíg egy csoportba jártunk, minden héten elhoztak autóval. A következő másfél évben lépkedtem a csoportok között, míg egyszer csak ott találtam magam a fellépőben, és egy verseny koreográfiában. Az Oriental Fusionettben.
Anno majdnem tíz évig korcsolyáztam, és nagyon szenvedtem, mikor abbahagytam, nem is csak a jég hiányzott, hanem bennem maradt egy űr, és nem tudtam, ki vagyok, ha nem vagyok korcsolyázó. Sokáig azért nem jártam ki a pályára, mert nagyon hiányzott. Most azért nem járok, mert egyáltalán nem hiányzik. Mikor idén januárban apum elvitt korcsolyázni Orfűre és a Malomvölgyi-tóhoz, jó volt kint lenni, jó volt korcsolyát húzni, és jó volt szembesülni azzal, mi az, ami még megy, mi az, ami már nem. Éreztem, hogy más a testem, mint volt, hogy máshol van a súlypontom, hogy sok mozdulat nem jön természetesen, de nem fájt. Nem éreztem a veszteséget. Eltelt jó pár év, és jött a helyébe más, de nem csak arról van szó, hogy a tánc kitöltötte azt az űrt.
Az egyik ismerősöm, aki viszonylag közel állt úgy általában a koricsapatunkhoz, megkérdezte tőlem még tavasszal, hogy jól érzem magam most a táncban, vagy jobban. Erre akkor hirtelen nem tudtam válaszolni, és nem is szívesen mentem volna bele mélyebben, de az a helyzet, hogy jobban. Imádtam a csapatot és imádtam jégen lenni, de a végén már nem éreztem magam ízig-vérig sportolónak. Nyűg volt minden erősítő edzés, tudtam, hogy nem vagyok elég hajlékony, és nem éreztem a tüzet, ami tovább hajt akkor is, mikor tizenharmadszorra ígéri meg az edző, hogy ez volt az utolsó. Ami pedig ennél fontosabb, bár nem biztos, hogy el tudom magyarázni, mit érzek... én szinkronkorcsolyáztam, ami csapatsport, és bár soha nem éreztem elnyomva magam, olyan szabadságot kapok a tánctól, és a tánccsoportban, amit azelőtt nem. Ez ott van néhány külsőségben is, egészen más most összeállítani a fellépőszettjeinket, mint anno megvarratni az ugyanolyan kűrruhákat. És megnyilvánul a fellépéseinken, mert a színpadon mind önálló, személyiséggel rendelkező táncosok maradunk, miközben ugyanazt a stílust képviseljük és olyan összhangban táncolunk, mintha egyetlen nő lennénk. Ennek szellemében járunk az órákra, készítjük a koreográfiákat és ennek szellemében gyakorlok én is otthon. Fontos, hogy beleadjam magam, önmagam, fontos, hogy legyen saját stílusom. Számít.
És ettől jobb.

2017. november 12., vasárnap

Halloween parti, avagy stenonis Halálként

Egy rövid jelentés az idei Halloweenről, beszámolónak azért nem merném nevezni :)


Hosszú évek óta először rendeztek olyan Halloween bulit a városban, ami nekem való, mióta a Toxic bezárt, semmi hasonló nem volt - eléggé más lett a rockélet itt Pécsen, mióta az a hely nincs meg. Nagy koncertekre alkalmas helyszín mindig volt és lesz, a kicsi, olcsó rockbulik viszont csak az utóbbi egy-két évben pörögtek fel újra. A Ti-ti-tá koncertjeit kimondottan élveztem mostanában, és idén Halloweenkor minden klappolt: klassz pécsi bandák, jó kis helyszín, rock 'n' roll és beöltözés, szóval mikor ezt meghirdették, azonnal felvéstem a naptárba, és fel is kerekedtünk egy barátommal kivenni a részünket a mókából.


2017. november 8., szerda

Kedvencek - október

Be akartam számolni előbb a Halloween-buliról, de valaki lusta volt fotókat és bejegyzést szerkesztgetni - ez a valaki én voltam. Talán hétvégén :)


Olvasnivaló



Befejeztem végre a Lord Valentine kastélyát, többnyire a buszon volt időm olvasni, de ezek a leírások sokkal többet érdemeltek volna, így elég lassan haladtam vele. Pedig nagyon tetszett. Volt bennem némi hiányérzet, mert ez egy elképesztően naiv és könnyed sztori: a szereplők egytől egyig kedvelhetőek, a konfliktusok gyorsan és egyszerűen elsimulnak, a kalandok pedig olyan... kalandosak, na nem annyira, hogy izgulni kelljen a végkimenetelért, de akkor is. Elég egyhangú egy idő után, ugyanakkor ez a könnyedség nagyon szórakoztató is. Arról nem is beszélve, hogyan tárul elénk Majipoor, a bolygó világa, ahogy utazunk a főszereplőkkel, elsősorban Valentine-nal elveszett öröksége felé. Elképesztően részletes és nagyon hosszú leírásokról van szó, abból a fajtából, amitől csak még többet akarsz tudni Majipoor éghajlatáról, szokásairól, értelmes lényeiről és közigazgatási rendszeréről. Bár nagy életbölcsességeket nem kell várni tőle, én azért találtam benne megszívlelendő tanácsokat, a felelősség felvállalásáról, és a nehezebb út vállalásáról.


Néznivaló



Egészen minimális listából válogathatnék, ha lenne lista... de befejeztem a Shadowhunters második évadát és egész jó volt. Na, nem volt egy magasröptű valami, és hiába figyel ott az e-book olvasómon, továbbra sem tudom rávenni magam, de kell az ember lelkének néha egy kis fantasybe oltott tinidráma. Egy kis igazi guilty pleasure, hiába van annyi, már ránézésre is sokkal jobban megírt és előadott történet a sorozatpiacon. Mentségemre szóljon, Will Tudor Sebastianja egészen csodálatos.

Hallgatnivaló


Nem nagyon reklámozom, de eddig különösebben nem szerettem a The Cure-t. A Burnt igen, hogyne, de akárhányszor próbáltam közelebbről megismerkedni a zenekar munkásságával, arra jutottam, hogy ez nem, nem tudom elviselni. A múltkoriban hosszasan beszélgettünk zenéről egy picit távolabbi kollégával, aki ajánlott nekem két The Cure albumot, amiért nem tudok elég hálás lenni. A Kiss me... csak félig-meddig talált be (album szintjén nem, egy-egy szám erejéig sikerült neki), a Pornography viszont kilóra megvett. Minden másodperce tömör, sötét, gótrock gyönyör.


Mik voltak a Ti kedvenceitek? :)

2017. október 31., kedd

Halloween tag Tipegő Zombitól

Hova tűnt az elmúlt év? Mintha tegnap lett volna tavaly Halloween.
Évek óta először, ma végre eljutok egy Halloween buliba, koncertekkel és beöltözéssel, még mindig alig merek belegondolni... beszámolok majd mindenképp, meg ha tényleg sikerül beöltöznöm, arról is, de jó szokásomhoz híven, szerettem volna egy kérdéssort is kitölteni. Böngészgettem, van-e olyan a témában, amit még nem töltöttem ki, és Dórinál rá is akadtam egyre. Most én viszek taget Tőled :)


Mi a kedvenc halloweeni filmed?
Amikor ilyen kérdésekre próbálok válaszolni, mindig keresek valami ajánlót vagy listát halloweeni filmekről, hogy mégis legyen fogalmam róla, mit takar a kifejezés... Halloween idején játszódók? Klasszikus horror filmek? A holló?
Na mindegy, valahol megy majd az Addams Family 1-2, ha itthon ragadnék, szívesen bevackolnám magam elé :)

Van valamilyen emlékezetes (félelmetes és/vagy vicces) momentuma számodra?
Nem mondhatnám, bár az Akvárium-Terrárium pincéjében, a gondozókkal és önkéntessekkel karöltve halálra rémisztgetni a látogatókat minden évben nagyon jó buli volt.

Mennyire élvezed/várod a halloweent? Miért?
Nagyon :) a külsőségei egy dolog, de számomra van valami morbid csodája annak, ahogy szemberöhögi az ember a halált.

Válassz három valakit, akinek beöltöznél. Kik lennének?
Behemót, Vengerbergi Yennefer, Halál (The Sandman).

Mi a kedvenc halloweeni sminked, ruhád, frizurád? (lehet több is)

Mostanában rákattantam a vénákra, de nem találtam még olyan jelmezt vagy alkalmat, ahova kipróbálnám, na meg türelmem se lenne hozzá.



Mi a kedvenc halloweeni dekorációd?
Koponyák minden mennyiségben jöhetnek, bár ez részemről nem kifejezetten halloweeni. Képeken a lelógó dekorok tetszenek a legjobban, de ha abból indulok ki, mennyire tud idegesíteni a ruhaszárító a fürdőben, valószínűleg ilyen sosem lesz az otthonomban.

Melyik a kedvenc fantázia lényed (pl. vámpír, zombi, vérfarkas…stb)?
Vámpír, egyértelműen. Meg az Alien.

Mitől irtózol/félsz?
Csigák.
A régi blogon talán sosem említettem, szóval csak most, csak nektek.

Hiszel a szellemekben?
Nem. De még bármi kiderülhet.

Ha egy töklámpás fénye mellett találkozhatnál bárkivel (akárkivel, élő, holt, kitalált figura), ki lenne az? Miért?
Vár még néhány tag piszkozatban, az egyikben van is hasonló kérdés, és ugyanazt válaszolnám itt is:
Gabrielle de Lioncourt mindig is egy rejtély volt számomra, de Pandorával is el... kávézgatnék, vagyis hát én kávéznék, Ő meg remélhetőleg nem inna semmit. Senkiből.


Ti mit terveztek ma estére? :)